A SZÜRKE MENTOR

KÉPES VAGYOK

Holnap lesz a TEDxYouth@Budapest. Sok fantáziát és nyitottságot kívánok hozzá. Azokat a fiatalokat látjhatjuk, akik a mi világunkat megváltoztatják. Ők azok, aki nem csak beszélnek (legalábbis reméljük), de tesznek is valamit. Az utolsó TED Talk, amit ajánlok az esemény előtt Kiran Bir Sethi előadása arról, hogyan tanítja meg a gyerekeket átvenni a kezdeményezést, és felelősséget vállalni.

Kiran Bir Sethit öröm nézni, energikus, fiatal, akinek minden mondata inspiráló. És a folyamatos mosolya engem is mindig mosolygásra késztet. Ő az, aki a nála tanulókat arra inspirálja, hogy legyenek kezdeményezők, és tegyék jobbá a világot. Erre az optimizmusra, életerőre és felfogásra van nekünk is szükségünk.

Az iskolájából kiindulva a gyerekei küzdenek a gyerekmunka ellen, a városi önkormányzattal és rendőrséggel együttműködve negyedévente egy hétvégén lezárják a teljes belvárost, és egy nagy játszótérré varázsolják! Hihetetlen a gyerekek inspiráló képessége!

Holnap mi is megnézhetjük, hogy mire képesen a mi fiataljaink.

Csak adjuk kezükbe a legnagyobb erőt, a hatalmat saját maguk felett.

Nézőpont vetődés: játékosoké a jövő

Először is mi az a vetődés? Amikor az egymáson fekvő kőzetrétegek függőlegesen megrepednek, és elmozdulnak egymás mellett. Érzékletesebben, amikor a csoki, eper, grillázs parfétorta felét a forró tűzhelyen felejtjük, az alsó grillázs réteg fele elolvad, ezért nem egybefüggő csoki, eper és grillázs parfénk lesz, hanem lesz két olyan réteg, ami csoki-eper és eper-grillázs.

Ez történik az ezredfordulós generáció és a korábbi generációk között a számítógépes játékok tekintetében. A modern képernyős játékokkal töltik a fiatalok az idejük nagy részét, és természetesen a sikerhez szükséges készségeket, képességeket fejlesztenek ki magukban, anélkül hogy tudnának róla. A korábbi generációk értetlenül, és rosszallóan állnak a képernyő előtt eltöltött órákhoz. Pedig az új generációnak a játék olyan közös nevezőt jelent, ami alapvetően befolyásolhatja a munkájukat, az életüket és a társadalmi szerepvállalásukat. És pozitív irányban. A lényeg, hogy mindezt kiaknázzuk.

Egy kedves barátom két éven keresztül szinte minden nap legalább másfél órát játszott a World of Warcrafttal azért, hogy a 16 éves fiával még szorosabb kapcsolatot alakítson ki. Együtt játszottak, egy csapatban küzdöttek, és mélyítették el az apa-fiú viszonyt.

Jane McGonigal megkérdőjelezve jelenlegi nézeteinket, lelkesen buzdít arra, hogy játszunk legalább napi 1 órát online. És ha eddig rosszallóan néztük a gyermekeinket, hogy játszanak, lépjünk ki végre a komfortzónánkból, és vegyünk egy leckét tőlük.

Nem most, csak később

De Posada nagyon vicces, és még tanulságosabb TED beszéde arról, hogy azok a gyerekek válnak sikeres felnőttekké, akik képesek most lemondani valamiről egy későbbi cél reményében.

Elképesztő kihívást jelenthet a videóban mutatott 15 perc a gyerekeknek. Csak hogy érezd a súlyát: tegyél egy kívánatos bonbont az íróasztalodra, jól látható helyre. Szemezz vele egész nap! Ne edd meg! Menj haza! Ha nem etted meg, másnap reggel vegyél még egyet. Ha megetted, ennyi volt!

Végre legyünk önállóak

Meggyőződésem, hogy csak az oktatással és képzéssel lehet hatékonyan változtatni a társadalmat. Csak oktatással és képzéssel lehet kimászni a válságból, és nem csak a mostaniból, hanem Magyarország strukturális válságából is. Nem vagyunk önállóak, nem vagyunk kezdeményezőek, és amikor jó ötleteink vannak, akkor is csak az íróasztalig jutunk el velük.

Az Egyesült Államokban a GDP 30%-át olyan cégek termelik, amelyeket az elmúlt 5 évben indítottak el! Égető szükségünk van olyan helyre, ahol a vállalkozóknak segítünk, hogyan szerezzék meg a vállalkozásuk sikerre viteléhez szükséges képességeket és tudást. Égetően szükségünk van arra, hogy a gyerekeinknek megmutassuk az önállóság és kezdeményezőkészség előnyeit, hogy ne büntessük őket, ha letérnek a számukra kiszemelt útról, és kísérleteznek. Új felfogásra van szükségünk a nevelésben, az oktatásban és a képzésekben! A gyerekeink egy részét neveljük vállalkozónak! Holnaptól!

Erről beszél Cameron Herold sorozatvállalkozó a TED-en.

Mivel tömjük a fiatalokat?

Az ételek minősége, az egészségünk és szellemi teljesítő-képességünk között közvetlen kapcsolat van. Ha jó alapanyagokból főzünk jó ételeket, egészségesebbek leszünk és jobban teljesítünk a munkában. A gyerekeink életvidámabbak és jobban tanulnak. 20 évvel ezelőtt hangosan nevettünk az amerikaikon, hogy junk foodot (szemetet) esznek, és el vannak hízva, mint a .... Mára komoly erőfeszítések árán utolértük őket.

Mi magyarok is elvesztettük a kapcsolatunkat az ételeinkkel. Elvétve használunk friss és hazai alapanyagokat, a közértben az olcsóra megyünk, a főzésben pedig a gyorsra és könnyűre. Ha összehasonlítjuk a 20 évvel ezelőtti tv felvételeket a mostaniakkal a trend egyértelmű: 20 kiló plusz. "Egészségesen" gömbölydeddé váltunk. Hiába vezetjük a rákos statisztikákat, nem akarjuk látni az összefüggést a táplálkozás és az egészség között.
Ha nekünk sikerült 20 év alatt rohamosan rontani az egészségünkön, mit várunk a fiataloktól, akik ebbe születnek bele? A gyerekeim inkább nyúlánkak mint szélesek, és a védőnő, aki egyébként felvilágosult, mindig szemrehányóan megjegyzi, hogy a gyerekek súlya az átlag alatt van. Persze, mert ha mindenki az átlag felett lenne, máshol lenne az átlag. Ezért átlag. Mégis elvárás, hogy jó húsban legyenek. Hát nem! Az elvárás, hogy egészségesen neveljük őket!

A gyerekeink már nem is tudják, hogyan néznek ki az állatok, amiket megeszünk vagy a zöldségek. Nemrégiben az unokahúgom, aki középosztálybeli értelmiségi neveltetést kapott meglátott egy zöldségek levelet a konyhánkban és megkérdezte: Ez mi?
Spenót. 19 évesen még nem látott spenótot. És nincs egyedül!

Újra jó kapcsolatba kell kerülnünk az ételeinkkel. Közvetlen, kétkezi kapcsolatba. Fel kell fedeznünk az ennivalók változatosságát, a friss ízek előnyét a szafari alakú mirelit csirkedarabkákkal szemben. Azzá válunk, amit megeszünk. Ha újra kapcsolatba kerülünk az ételeinkkel, végre újra kapcsolatba kerülhetünk saját magunkkal.

Márvány és szobrász

Ha a tehetség a márvány, akkor a kitartás és az elkötelezettség a szobrász. Azok a kiemelkedően tehetségesek, akik napvilágra kerültek, és kiteljesítették a tehetségüket egy közös vonással rendelkeznek: dolgoznak, dolgoznak, dolgoznak és aztán még egy kicsit dolgoznak.

Sirena Huang hihetetlen érzelmi megfontoltsággal és technikai virtuozitással játszik a hegedűn. 11 évesen. Csodálatos, ahogy felelgetnek egymással a zongorával. Mi képesek vagyunk így gondozni a tehetségeinket? Ez ugyanis már a mi felelősségünk.
Csak azoknak, akik szeretik a hegedűt!

Volt egyszer egy iskola

Több figyelemre van szükségünk. Olyan figyelemre, ami csak nekünk szól. Olyan figyelemre, amitől öt centivel magasabbnak érezzük magunkat. Mindannyiunknak. Mik a legélvezetesebb beszélgetések? Amelyek szűk körben vannak. Mikor tanulunk a legtöbbet? Amikor a mentorunk, vagy tanárunk csak ránk figyel. Nem csoda, hogy a coachingnak (üzleti személyes fejlesztés) mekkora sikere van az vezetők körében. Miért gondoljuk, hogy a gyermekeinknek nincs szükgése "öt centis figyelemre"?

Nem gondoljuk. Vannak viszont kifogásaink: nincs idő, egy tanárnak alig fér bele az idejébe, hogy az osztályaival megfelelően foglalkozzon, hogy tudna egyesével foglalkozni a tanulókkal?

Dave Eggers amerikai író ötletéről mi is példát vehetünk. A kalózboltjába betérő fiataloknak személyes segítséget nyújtanak a leckéjük elkészítéséhez. Hogyan lehet ötvözni mindennapos tömeges személyes tutorálást az újságkiadással és egy kalózbolttal. Mindeközben közösséget formál, és önbizalmat ad többszáz gyereknek.

A recept a következő:

• végy egy ötletet: a tanulóknak szüksége van személyes figyelemre a valódi fejlődéshez
• végy egy nagy üzlathelyiséget
• az első részébe alakíts ki egy bolondos boltot
• a hátsó részébe tegyél be bármit ami a gyerekek sikeres fejlődéséhez szükséges lehet (de legyenek legalább székek, asztalok, papír és toll)
• hívd fel a figyelmét számos értelmiséginek, hogy örömmel vennéd, ha bármikor van 1-2 órájuk, jönnének és személyes figyelmet adnának ezeknek a srácoknak
• nyiss meg, és terjeszd az igét!

Nincs szabadalmi oltalom által védve. Csak le kell másolni. És persze segítséget is kapunk.

Megtapasztalás = Tanulás

Húúúúú... 5 éves voltam. A következő mondatot vagy százszor hallottam: Danika, ne nyúlj hozzá, mert nem tudod összerakni. Egy délután együtt aludtunk édesanyámmal, és én korábban ébredtem fel. Találtam két tollbetétet, és egy gémkapcsot. Az egyik lyukba bedugtam az egyik tollbetétet, a másikba a kihajtogatott gémkapcsot. A másik tollbetétet pedig ráraktam az előző kettőre. Aznap sokáig keresték a szolgáltató emberei, hogy mi lehet az egész kerületre kiterjedő áramkimaradás oka. Én szerencsésen megúsztam. A kicsapó lángnyelv kicsit megégette a tenyeremet.

A fentit elrettentő példának szántam. Mi emberek csak akkor tudjuk megtanulni, hogy milyen súlya van valaminek, milyen következményei vannak a tárgyaink használatának, ha kicsiben, felügyelt körülmények között, megfelelő keretet adó szabályok mentén kipróbálhatjuk. Ha kézzelfogható kapcsolatba kerülhetünk a világunkkal. Csak akkor vagyunk biztonságban, ha fel tudjuk mérni saját határainkat és képességeinket. Hogyan tudná egy 10 éves, hogy a csalán csíp, ha sohasem engedjük a közelébe. Nem megóvni kell gyermekeinket, hanem segíteni a tanulásukat. Igen, néha veszélyes. Igen, néha megsérülnek. Igen, megtanulják. Megtanulják, hogyan használják a világot. Kapcsolódni tudnak az őket körülvevő tárgyakhoz. Erről beszél Gever Tulley az alábbi rövid videókon.

Grafiti és Sir Ken Robinson

Van úgy, hogy a Petőfi Sándor utcai irodámból hazasétálok. Át a Lánchídon, végig a Duna mellett a Zsigmond térig, onnan pedig át a Pusztaszeri útra. Ilyenkor nézelődöm, és élvezem, hogy a világ él körülöttem. Szeretem a Duna fodrozódását, a folyó szelét, ahogy a villamos eldübörög mellettem, a nézelődő turistákat. Sajnos olyan is van amit nem élvezek az utamon. A grafitit. A grafitit a gyönyörű régi házak falán, az igénytelen falrajzokat az aluljáróban és az értelmetlen pingálást a garázsok ajtaján. A falfestést kemény munka eltávolítani, és addig, amíg ott van, megnyomorítja az élményt. A régi épületek, a rendezett aluljárók és városrészek látványának az élményét.

A jelenlegi oktatási rendszerünk egy óriási grafiti. Fogjuk a tehetséges és a világra nyitott gyermekeinket, fiataljainkat és olyanra festjük őket, amilyennek a "világ megköveteli". És csodálkozunk, hogy kiesnek az iskolából, hogy a tudásuk használhatatlan a legtöbb modern iparág számára, hogy Magyarország a segédmunkások országa. Ideje van alapjaitól átgondolni az oktatást, képzést, tehetséggondozást. Hogy az oktatást egyedi igényekre szabjuk, figyelembe vegyük, hogy az emberi agy, hogyan működik, és észrevegyük, hogy nem attól lesznek nagyszerű szakembereink, vállalkozóink, tudósaink, vezetőink, hogy még 200 oldalnyi anyagot megtanultak. Hagyjuk végre abba a falfestést! Miért kell ipari gépekkel sprézni a fiataljaink értelmének tiszta vásznát? A legtöbbjük sohasem képes lemosni magáról a festéket. Erről beszél Sir Ken Robinson is az alábbi TED-es videóban.

Gyere el november 20-án a TEDxYouth@Budapest konferenciára, és nézd meg mit tudnak a legjobb fiataljaink!

Hamarosan TEDxYouth@Budapest

Ráhangolódásként a TEDxY@Budapest-re minden nap ajánlok egy videót, ami az ifjúságra, az Y generációra vagy arra hívja fel a figyelmet, hogy ha szebb holnapot szeretnénk sokkal többet kell törődnünk a gyermekeinkkel, a fiataljainkkal, és a kezdő felnőttekkel.

Nem csak az fontos, hogy örökséget hagyjunk számukra, vagy hogy örökül hagyjuk rájuk ezt a kis bolygót ahol élünk, de az is fontos, hogy képesek legyünk tanulni tőlük. Fel kell ismernünk, hogy felnőnek és a saját tükreinkké válnak. Ha elrontjuk, azokat a hibákat fogják ismét elkövetni, amiket mi is elkövetünk.
"A gyermekek képzelete számára minden lehetséges, és ahhoz, hogy valóban elérjünk valamit, előbb el kell tudnunk képzelni." - mondja a 12 éves Adora Svitak a TED egyik legfiatalabb előadója.

Fantasztikus! 12 évesen ilyen inspiráló beszédet tartani, le a kalappal! De itt ne álljunk meg, mert a következő lépés már rajtunk múlik!